SKH
2006 november 28. | Szerző: K. La. L.
Álltam a büfében. Előttem egy idős asszony állt(személyesn nem ismerem) és tejfölt kért a büfés sráctól. Miközben aprópénzt keresett a pénztárcájában, a büfés a tejfölösdoboz tetején lévő lejárati dátumot viszgálgatta, majd ezt kérdezte az asszonytól: – A tejföl 29-ig elfogy? Az asszony mérgesen rábődült: -AZ MAGÁNÜGY! :))
Ajaj fekete vonat….
2006 november 27. | Szerző: K. La. L.
Múlt héten Erzsébet-Katalin bált rendeztünk lakóinknak. Meglepően sokan jöttek el. Volt minden ami nagyapának és nagymamának ingere: – süti, üdítő…csak bor nem 🙁 Ettől függetlenül mindenki nagyon jól érezte magát. A bál azzal kezdődött, hogy egy ismerős idősek klubja műsorral látogatott el eme jeles eseményre. Volt aki viccet mesélt, volt dalkör előadás és nem utolsó sorban hastáncos is. Bizony a hastáncos megközelítő kora 65 év (úgy szemmértékre :))) Hosszú kék muszlin szoknyát, és kék melltartót viselt, amely gazdagon volt díszítve különböző csörgő-zörgő függőkkel. A koreográfia nem volt túl bonyolult, ettől függetlenül hatása János bácsit szíven találta. Mivel János bácsi ravaszul megkérdezte Laci bácsitól, hogy a hastáncos asszonyról lassan azért ugye lekerül a ruha? :)) Őszinte leszek, nem került re róla egy darab sem. De 10 perc szünet után egy új ruhában jelent meg a csinos asszonyka, és valami spanyol táncot adott elő Ricky Martinra :)) Talán a következő zenei aláfestés soraiba Bangó Margit híres nótái is felkerülnek majd. De a Toplista mezőnye szoros. “Ajaj fekete vonat, elvitted a páromat…” vs. “Livin’ La Vida Loca”
Majd ezután következett a saját dalkörünk előadása, közismert nótákkal. A kedves zongoristánk – Lali bácsi – diszkrét mozdulattal törte le a mikrofontartót, amelyet a meghívott zenésztől kaptunk kölcsön. Mondtam Norbinak, hogy kifizetjük, de legyintett és csak arra kért, hogy szerezzek valahonnan ragasztószalagot. Szereztem és már kész is lett a nagy mű a mulatságra :))
Párpi bácsi nem volt rest és az első számok alatt felkért táncolni. Bár ne tette volna. Ő vezetett engem, én meg őt. Szép látvány volt. Aztán megengedte, hogy vezethetek én. Mai napig hálás vagyok ezért neki. Alighogy Párpi bács bűvköréből kikerültem, az egyik asztaltól Erzsi nénivel is elmentem táncolni. Erzsi néni szikár, magas asszony és 89 éves. Vannak a memoriájával kisebb problémái, a lábával és a víg kedvével azonban semmi :)) Nem hazudok, 89 éves, de úgy táncolt, mint egy 19 éves fiatal. Volt tartása, ritmusérzéke és neki még azt is megengedtem, hogy vezessen. Azt hiszem, hogy Párpi bácsit össze kellett volna barátkoztatnom vele, hátha tanul tőle valamit :)) Már-már azt hittem, hogy soha nem lesz vége a zenének, kissé szívdobogásom is volt. De amikor Erzsi nénit kérdeztem, hogy nem fáradt-e, csillógó szemmel és huncut mosollyal visszakérdezett:- és te nem vagy fáradt? :)) Szóval nem volt az :)) Sőt! 🙂 (ma találkoztam a lányával, akinek meséltem, hogy mekkorát mulattunk az édesanyjával. Nagyon örült neki, bár erről a buliról Erzsi néni egy szót sem ejtett, csak arról, hogy mennyire fájtak a lábai :)) Nem ok nélkül! 😉
Míg Pápri bácsit én vezettem, Erzsi néni engem vezett, de Gyula bácsi követte el a leghihetelenebb táncot ellenem. Ide dobott, oda pördített, néha már azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Gyula bácsi technikája igen egyedi, az ember nem tudja, hogy mi lesz a következő lépése. És ez a bizonytalanság a nagy nevetések táptalaja :)) Már azt kezdtem hinni, hogy Gyula bácsi titkolt kortárs táncos :)) De tényleg 🙂 A megatáncosok is megirigyelnék imporovizatív munkásságát.
Közben kiosztottunk a sárga rózsákat a névnaposoknak. Néhány darab megmaradt belőlük a vázában. Maja néni futárt küldetett hozzám, azzal az üzenettel, hogy eszébe jutott, hogy az Ő bérma neve Katalin :)) Kreativitásával a rózsát kiérdemelte.
Hifi néni kerekes járókerettel érkezett, majd leparkolta azt, táncraperdűlt. Ütemesen csettintgetett az ujjaival, a lábával dobbantott, mint egy ifjú cigány leány…Majd a zeneszám végé után kifarolt járművével, és lassan elsétált a járókerettel. Olyan volt az egész jelenet, mint a születés és halál stációja, mint egy szappanbuborék létrejötte, élete és munkássága. “Veni, Vidi, Vici” Oléééé 🙂
Végül a sütemények aludni mentek a pocakokba az üdítőkkel együtt. Szalvéták vetettek ágyat az ebédlő padlóján. Néhány ásványvíznek lábakélt 🙂 A sótartók a helyükön várták a másnapi ebédet. A mulatozásnak vége lett, haza mentek a vendégek.
P. V. a világutazó
2006 november 12. | Szerző: K. La. L.
Párpi bácsi az Otthon világutazója. Bár kevesen hiszik el neki, hogy járt már Tahitin. Pedig saját elmondása szerint a Húsvét(i)-szigeteken is barangolt :)) Ma fény derült történetei hátterére. A NAGY utazótáska, amely telis-tele van fényképekkel kb. 40*40-es kis kofferke. Nem számít, nálunk a méretek is szubjektívek és a mértékegységek is. De erről majd talán később. Párpi bácsi felesége borítékokba rendezve hozta elő a képi bizonyítékokat. Mától kezdve igazolószelvényként is használatos vagyok az Otthonba, legalábbis Párpi bácsi utazásainak valódisága kapcsán. Tudniillik, Párpi bácsi szerint, sokan nem hiszik el történeteit és kételkednek szavahihetőségében. Ezért minden alkalmat és mindenkit (akit lehet) megragad, hogy bizonyítsa igazát.:) Bevállaltam. Nos, igazolom ország, világ előtt, hogy Párpi bácsi igenis járt Hong Kongban, Afrikában, Angilában, Izraelben, Velencén, Mexikóban, Tahitin és a Húsvét(i)-szigeteken is. Sőt máshol is, de azokat egyéb tárgyi bizonyíték híján nem igazolhatom. Kiállításom 1,5 órát vett igénybe, sűrűn ismételgetett aláfestő szöveg elhangzása közben “- Nézze meg! Ugye, hogy ott voltam?!” 🙂 A képi hatáSOKK után a szekrényhez csalt Párpi bácsi, és kinyitotta nekem a kincseket rejtő mély és titkos Domino-szekrény család egy tagját. Jó keresztényként- ahol az esmények sodra úgy hozta – Párpi bácsi elemelt néhány apróságot: – Hong Kongból tetőcserepet; egy angliai múzeumból – felcimkézett szén darabot, amit valami sarki expedíció hozott haza, miután megmentették őket és elvileg pár kg szén maradt a hajón, no abból egy darabot; Romániából aranyat, volt is súlya annak a maroknyi kőnek; Afrikából (bár ezt nem csente, hanem kapta) egy pénisztokot (a tenyeremben elfért :))) Mármint a tok! Emlékszem, mutatott egy defektes gyöngykagylót, amelyiknek a közepébe kellett volna gyártania a gyöngyöt, de a bizonytalan gravitációs és tér hatások miatt a gyöngyöket (mert volt vagy ott egy kupacba 7-8 kezdemény) a plafonjára termelte. Szóval a tetejére. Ja, és belül! 🙂 Ez utóbbiról nem derült ki az, hogyan is jutott hozzá. Én meg nem firtattam. Párpi bácsi Mexikóból hozott egy arany díszítésű somblerot, azt mondta, hogy ilyen csak a tehetőseknek van ott. A szegényebbeknek ezüst díszítésű van. A tekila szó, sokáig nem jutott az eszébe, ez eléggé bántotta. Hiszen eredetei agavét hozott az Otthon kertjébe, aminek a tüskéire hungarocellt tett, nehogy a járókelőnek szemet szúrjon.
dec. 6.
2006 december 10. | Szerző: K. La. L.
A gyengélkedő részlegre is ellátogatott a mikulás. Minden gondozott nagyon örült érkezésének. Másnap meglátogattam Lotti nénit, aki már egy éve él itt. Kacagva mesél nekem:
“- tegnap délután azt hittem amikor a mikulás bejött a szobába, hogy a mentősök jöttek meg. Másnap reggel pedig, amikor a piros kabátos mentősök jelentek meg, komolyan el kellett azon gondolkoznom, hogy miért is jött újra el hozzám a mikulás?!” :))
Oldal ajánlása emailben
X