Majd ezután következett a saját dalkörünk előadása, közismert nótákkal. A kedves zongoristánk – Lali bácsi – diszkrét mozdulattal törte le a mikrofontartót, amelyet a meghívott zenésztől kaptunk kölcsön. Mondtam Norbinak, hogy kifizetjük, de legyintett és csak arra kért, hogy szerezzek valahonnan ragasztószalagot. Szereztem és már kész is lett a nagy mű a mulatságra :))
Párpi bácsi nem volt rest és az első számok alatt felkért táncolni. Bár ne tette volna. Ő vezetett engem, én meg őt. Szép látvány volt. Aztán megengedte, hogy vezethetek én. Mai napig hálás vagyok ezért neki. Alighogy Párpi bács bűvköréből kikerültem, az egyik asztaltól Erzsi nénivel is elmentem táncolni. Erzsi néni szikár, magas asszony és 89 éves. Vannak a memoriájával kisebb problémái, a lábával és a víg kedvével azonban semmi :)) Nem hazudok, 89 éves, de úgy táncolt, mint egy 19 éves fiatal. Volt tartása, ritmusérzéke és neki még azt is megengedtem, hogy vezessen. Azt hiszem, hogy Párpi bácsit össze kellett volna barátkoztatnom vele, hátha tanul tőle valamit :)) Már-már azt hittem, hogy soha nem lesz vége a zenének, kissé szívdobogásom is volt. De amikor Erzsi nénit kérdeztem, hogy nem fáradt-e, csillógó szemmel és huncut mosollyal visszakérdezett:- és te nem vagy fáradt? :)) Szóval nem volt az :)) Sőt! 🙂 (ma találkoztam a lányával, akinek meséltem, hogy mekkorát mulattunk az édesanyjával. Nagyon örült neki, bár erről a buliról Erzsi néni egy szót sem ejtett, csak arról, hogy mennyire fájtak a lábai :)) Nem ok nélkül! 😉
Míg Pápri bácsit én vezettem, Erzsi néni engem vezett, de Gyula bácsi követte el a leghihetelenebb táncot ellenem. Ide dobott, oda pördített, néha már azt sem tudtam, hogy hol áll a fejem. Gyula bácsi technikája igen egyedi, az ember nem tudja, hogy mi lesz a következő lépése. És ez a bizonytalanság a nagy nevetések táptalaja :)) Már azt kezdtem hinni, hogy Gyula bácsi titkolt kortárs táncos :)) De tényleg 🙂 A megatáncosok is megirigyelnék imporovizatív munkásságát.
Közben kiosztottunk a sárga rózsákat a névnaposoknak. Néhány darab megmaradt belőlük a vázában. Maja néni futárt küldetett hozzám, azzal az üzenettel, hogy eszébe jutott, hogy az Ő bérma neve Katalin :)) Kreativitásával a rózsát kiérdemelte.
Hifi néni kerekes járókerettel érkezett, majd leparkolta azt, táncraperdűlt. Ütemesen csettintgetett az ujjaival, a lábával dobbantott, mint egy ifjú cigány leány…Majd a zeneszám végé után kifarolt járművével, és lassan elsétált a járókerettel. Olyan volt az egész jelenet, mint a születés és halál stációja, mint egy szappanbuborék létrejötte, élete és munkássága. “Veni, Vidi, Vici” Oléééé 🙂
Végül a sütemények aludni mentek a pocakokba az üdítőkkel együtt. Szalvéták vetettek ágyat az ebédlő padlóján. Néhány ásványvíznek lábakélt 🙂 A sótartók a helyükön várták a másnapi ebédet. A mulatozásnak vége lett, haza mentek a vendégek.